Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Edzőtábor

Edzőtábor 2012

Eredetileg a tavalyi helyszínen szándékoztunk megtartani az idei, vízparti edzőtáborunkat, de a sors, azaz a táborvezetés megtréfált minket. Azzal kezdődött, hogy akárcsak tavaly, idén is változtatás történt az Utánpótlás Magyar Bajnokság időpontjában, és ugyanúgy, mint tavaly, most is az edzőtáborunk első napjára került. Emiatt csak későn este tudtunk megérkezni a szálláshelyünkre, ahol szembesülnünk kellett azzal a ténnyel is, hogy a táborvezetés nem azt a szállást adta, amiben megállapodtunk. Mivel nem volt lehetőség a változtatásra, tábort bontottunk, és némi baráti kapcsolatoknak köszönhetően végülis egy luxusszálláson kötöttünk ki. A környezetről csak annyit, hogy body-teremtől kezdve az uszodán át a napi háromszori svédasztalos étkezésig mindenünk meg volt, a Balaton kb 40m-re volt, és az időjárás is kegyesen viselkedett velünk. Ráadásul belecsöppentünk egy hacművészeti szemináriumba is, ahol az érdeklődők sok szépet láthattak, valamint Kalmár Árpád úr jóvoltából meghívást kaptunk a többi nagyszerű harcművész bemutatójára is. Azt gondolom, hogy sportolóinknak sem kellett szégyenkezni, és kicsit eloszlatták azt a hiedelmet, hogy a semi-contact sem amolyan simogatás, hanem ellentétben nevével, igenis kemény, embert próbáló stílus. Az edzéseink reggeli tornával kezdődtek, majd a pompás reggeli után a délelőtti edzések a konditeremben kezdődtek, ahol sok "szépséges" gépet is kipróbálhattunk. Félidőben átsétáltunk az uszodába, és felfrissülés után még egy kört gyötörtük magunkat a teremben. Érdekes, hogy ennek a csöppet sem könnyű, izzadságos, fárasztó szenvedésnek volt a legnagyobb sikere. Ebéd és pihenő után a már megszokott tatamis edzés következett, majd irány a Balaton. A sűrű program ellenére is jutott idő a városba sétálni, fagyizni, sőt az érdeklődők meglátogathattak egy lovas farmot, és kipróbálhatták a lovaglást is. A tavalyihoz hasonlóan, idén is tartottunk vízi edzést, amit már alig vártak a kis lurkók.
Összességében, kemény, fárasztó tábort csináltunk végig, és igen élménydús, változatos egy hetet tölthettünk Siófokon. Köszönet a sportolók lelkes munkájáért, de az ottlévő szülők, segítők áldozatos segítségéért is, nem utolsósorban a szálloda önzetlen támogatásáért, akik megmutatták, hogy lehet rugalmasan, emberségesen is vendégeket fogadni.
Szőke Attila

 

 

Balaton 2011

Június közepén lezajlott az első edzőtáborunk a Balatonnál. Különösen fontosnak tartottam ilyen helyen tartani, hiszen a napi kemény edzések után igencsak jólesett a fiataloknak (és persze az idősebbeknek is önfeledten locsizni a Balatonban. Különlegessége a tábornak az volt, hogy a szülők, hozzátartozók is részt vehettek rajta. Ez két szempontból is előnyös volt: megoldódott a nyaralásuk (hiszen napközben a parton lehettek, kirándulhattak), másrészt nem voltak teljesen elszakítva a gyerekektől. Az meg szintén nagyon fontos volt, hogy nagyon sokat segítettek a tábor lebonyolításában. A tábori étkezésről szólva úgy gondolom, nem lehet panasz sem minőségben, sem mennyiségben. A még jobb létünkről jó néhány szülő is gondoskodott, hol palacsintákkal, hol fagyikkal lepve meg a torkos kis csapatot, volt aki "Jó reggelt" nasikkal, volt, aki gyümölcsökkel tette gazdagabbá az ellátást, volt, aki a közlekedést, a versenyre való utazást segítette vállalati autóval, valamint a szponzorunkról sem feledkezhezünk meg, aki innivalókkal segítette munkánkat. Remélem, az edzések is megfelelő hatással voltak végtagjainkra, állóképességünkre, és mindenki átélhette az izomláz gyönyörűséges óráit. Személyes véleményem, hogy a csapat rendkívül lelkiismeretesen dolgozott, még a "kényelmesebbek" is összekapták magukat, aminek remélhetőleg a versenyeken is meg lesz az eredménye. Feltétlenül szólni kell a szülők fáradságos munkájáról is, nem utolsósorban, hogy az utolsó napra mindenkinek adtak egy oklevelet, pici nasival, és pár kedves szóval célozva egy-két jellemző viselkedésre, megnyilvánulásra. Azt gondolom, hogy Szent Péter is kegyes volt hozzánk, az időjárás is többnyire kegyes volt. Bízom benne, legalább is ezt láttam az arcokon, hogy a vízi edzés is óriási sikert aratott, lemondva a pihenőről, inkább "szenvedtünk" a hullámok között.
Összességében, úgy gondolom, eredményes, fárasztó, de ugyanakkor élménydús volt az edzőtábor.
És végül ne feledkezzünk meg a fő szervezőről Vera néniről sem, aki ezt az egészet összehozta, előkészítette.
Mindenkinek köszönöm, aki a legkisebb csekélységgel is hozzájárult a tábor sikeréhez, aki meg többel, annak meg még nagyobb köszönet jár. Remélhetőleg lesz "legközelebb is", és még többen jönnek el. Addig is jó pihenést, és találkozunk augusztusban. (Remélhetőleg a képek is lassan megérkeznek)
Attila bácsi